A pszichológusok és a gyerek viselkedését tanulmányozó szakemberek képesek megállapítani a különbséget a hálátlan gyerek és a között, aki toxikus hatásnak volt kitéve a szülei mellett.

A pszichológusok és a gyerek viselkedését tanulmányozó szakemberek képesek megállapítani a különbséget a hálátlan gyerek és a között, aki toxikus hatásnak volt kitéve a szülei mellett.

 

 

Seth Meyers és Preston Ni klinikai pszichológusok pedig azt is elmagyarázzák, hogy tehetik tönkre a szülők cselekedetei a gyerekeik életét. A gyereknevelés természetesen rendkívül nehéz feladat, és senkinek nincs joga megítélni egy szülő nevelési módszerét. De van egy nagyon finom határvonal a szülők által elkövetett hibák és a toxikus viselkedés között. Ez a cikk segíthet meghatározni és kezelni ezeket az egészségre káros toxikus helyzeteket.

 

A legfontosabb kérdés, amire választ kell keresnünk, hogy vajon mi az, ami ténylegesen befolyásolja egy gyerek pszichéjét, és hogy kell kezelni a szülők és gyerekek között felmerülő problémákat.

10. „Félj tőlem, de szeress engem.”

A toxikus szülők számára az érzelmi roham szinonimája a szeretetnek és a figyelemnek. Az ilyen családokban a gyerekek tudják, hogy állapítsák meg, milyen hangulatban vannak éppen a szüleik már a lépteik hangjából, vagy abból, ahogy ledobják a lakáskulcsot, amikor belépnek az ajtón. Ezek a gyerekek állandó készenlétben és félelemben élnek. A szülők pedig gyakran megsértődnek, ha a gyerek akkor is gyanakvással fordul feléjük, amikor éppen kedvesek. Hajlamosak valami ilyesmit mondani: „Én mindent megtettem érted, és te mégis hálátlan vagy!”

9. „A felnőttek problémáival kell foglalkoznod, de nincsenek saját jogaid.”

A mérgező családokban a szülők megosztják a felelősséget a gyerekekkel. Például egy gyerek úgy gondolhatja, hogy kifejezetten az ő hibája, ha az apja alkoholt fogyaszt. Úgy gondolja ez azért történik, mert ő rosszul viselkedett, és az apja így próbál megnyugodni emiatt.

Később a gyerekeket bevonják a felnőttek veszekedéseibe is. Már kamaszkorukban kénytelenek lesznek meghallgatni a szüleik panaszait, alkalmazkodniuk kell egy „bonyolult helyzethez”, segíteniük, vigasztalniuk kell a felnőtteket. Sajnos ezekben az esetekben a gyerekeknek nincs joguk saját véleményt nyilvánítani.

8. „Légy a legjobb, de ne felejtsd el, hogy nem vagy különleges.”

A narcisztikus szülők elvárják, hogy gyerekeik a legmagasabb színvonalon teljesítsenek. Ugyanakkor a gyerek összes sikerét magától értetődőnek tekintik. A becsmérlő megjegyzések tönkretehetik egy gyerek életét, mert azt hiszi, hogy mindig csalódást okoz a szüleinek.

 

7. „Nyílj meg előttem, de ne lepődj meg, ha kigúnyollak.”

A toxikus szülők kikényszerítik a gyerekből az őszinteséget, és néha egyenesen bűntudatot keltenek benne, ha nem hajlandó megosztani az érzéseit. Ha azonban mégis megosztja a gondolatait, a szülő később ezt az információt felhasználja ellene. Ez kétféleképpen történhet:

• A rokonok, szomszédok és más ismerősök mindent tudnak, amit a gyerek bizalmasan megosztott a szüleivel. És a szülők még csak nem is látnak ebben semmi kivetnivalót.

• A gyerek ezáltal lehetőséget ad a szülőknek, akik aztán ezzel az információval visszaélve szidják őt, vagy szarkasztikus megjegyzéseket tesznek.

6. „Rossz vagy, hiába is próbálsz jobb lenni.”

Minél alacsonyabb egy gyerek önértékelése, annál könnyebb őt irányítani. A toxikus szülők nyíltan fejtegetik a gyerek kudarcait és hibáit, és a legtöbb esetben megjegyzéseket tesznek a gyerek külső megjelenésére is, mert ez az egyik legérzékenyebb pont. Ha nincs valami „nyilvánvaló hiba”, akkor keresnek valamit, amit kiemelhetnek.

Az ilyen szülők kisebbségi komplexust keltenek a gyerekeikben, nem akarják, hogy új dolgokat próbáljanak ki, és sikerélményeik legyenek. A toxikus emberek nem akarnak olyan gyereket, aki sikereket ér el, és bizonyítja a saját akaraterejét.

5. „Fejleszd magadat, de ugyanakkor felejtsd el a jövőbeli terveidet.”

Ezek a szülők azt akarják, hogy a gyerekeik sikeresek legyenek, de nem mindegy, hogy érik el a sikert. Például elvárják, hogy a gyerekük sikeres karriert építsen, de közben soha ne hagyja el a szülői házat. A narcisztikus szülőket csak két okból érdeklik a gyerek elért eredményei:

• Szeretnek a gyerekeik sikereivel büszkélkedni, és élvezik, ha mások irigylik őket.

• A sikeres gyerek jobb életet biztosíthat a szüleinek.

Az ilyen szülők néha arra is emlékeztetik a gyereket, hogy milyen messze állnak a kitűzött céltól.

4. „Kövesd az utasításaimat, de csak magadat hibáztasd, ha nem jársz sikerrel.”

Ebben az esetben a szülők szinte tárgyként kezelik a gyereket: megtervezik az életét, és elvárják, hogy a gyerek eszerint éljen. Azonban a következményekkel nem törődnek, és nem vállalják a felelősséget, annak ellenére, hogy folyamatosan ők irányítanak. Ha valami rosszul sül ez, az nem az ő hibájuk.

3. „Ha nem tetszik, elmehetsz, de ne hagyj magamra.”

Az egészséges családokban a szülők segítenek a gyerekeiknek, hogy azok saját életet kezdhessenek. A toxikus szülők azonban nem akarják elengedni a gyerekeiket, de mindig kihangsúlyozzák, hogy ez az ő házuk, az ő pénzük és az ő ételük. Bármilyen kifogást emeljen is a gyerek, azt figyelmen kívül hagyják.

Mi az, amit ezek a szülők valójában akarnak? Engedelmes gyerekeket, akik egész életükben mellettük maradnak.

2. „Fogadd el a segítségünket, de használj ki minket.”

Ezek a szülők olyan dolgokat kínálnak fel, ami nélkül a gyerekük teljesen jól meglenne, de ha visszautasít valamit, neheztelnek rá. Erre a gyerek azt gondolhatja: „A szüleim valószínűleg csak társaságot akarnak, és szeretnék azt érezni, hogy szükségem van rájuk.” Tehát elfogadja a segítséget, megköszöni azt, és megpróbál felkínálni valamit cserébe. Azonban ezzel még nincs vége, mert a szülők mindig emlékeztetni fogják „arra a bizonyos szívességre”, amit érte tettek.

A gyerek ebben az esetben mindenképpen fogollyá válik:

• Ha visszautasítja a szülő segítségét, úgy érzi durva és udvariatlan dolgot követ el.

• Ha elfogadja a szülő segítségét, úgy érzi, hálával tartozik a szüleinek a támogatásért, és készen kell állnia, hogy ő is bármikor a segítségükre legyen.

1. „Bízz bennem, de mindig légy résen.”

Magánélet? Személyes tér? Ezek nem léteznek a toxikus szülők gyereki számára.

Ha megpróbálod kialakítani a személyes teredet, és korlátozod az oda való belépést, azzal vádolnak, hogy bizalmatlan vagy velük szemben. Ezek a gyerekek felnőttként, a saját otthonukban sem menekülhetnek ez elől, mivel a szülő ebben az esetben visszaél a sürgősség esetére adott pótkulcs használatával. Ezeknek a gyerekeknek számtalan kérdésre kell választ adniuk – „Miért nem mostad el azt a poharat?”, vagy „Miért pazaroltál pénzt erre a kacatra?”. Az ilyen szülők nem tisztelik gyerekük magánéletét és személyes döntéseit.

Hogy lehet kezelni egy toxikus szülőt?

Meglehetősen nehéz megszabadulni a mérgező légkörtől – még felnőttként is! De a szakemberek adhatnak néhány tanácsot, ami segíthet megvédeni a személyes határainkat, és megmentheti a gyerek-szülő kapcsolatot. Először is fel kell ismernünk a következő tényeket:

• A múltat nem tudjuk megváltoztatni.

• A toxikus kapcsolat olyan, mint egy krónikus betegség – szinte lehetetlen gyógymódot találni, ezért meg kell próbálni elkerülni a szövődményeket.

A szakértők tanácsai annak megértésén alapulnak, hogy mindenkinek megvannak a saját jogai és szükségletei, és emiatt nem kell szégyenkeznie. Jogod van ahhoz, hogy:

• A saját házadban, a saját szabályaid szerint élj.

• Nem kell megoldanod más rokonok problémáit.

• Korlátozd a belépést a saját személyes teredbe.

• Saját tapasztalatokat szerezz, és figyelmen kívül hagyd, amikor a szüleid azt mondják: „én jobban tudom”.

• Saját magad gazdálkodj az erőforrásaiddal: legyen szó akár pénzről, időről vagy erőfeszítésekről.

• A saját személyes érdekeidet helyezd előtérbe a szüleid érdekei helyett.

Figyelembe kell vennünk, hogy ezek a szabályok mindkét fél számára érvényesek. A gyerekeknek nem szabad kirekeszteniük a szüleiket az életükből, és a segítségüket sem szabad magától értetődőnek venniük.

 
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!