Összeszedtük a legzavarbaejtőbb sztorikat, hogy tanulhassunk belőle, vagyis inkább azért, hogy nagyokat nevessünk együtt ezeken a cikis helyzeteken. A tanulság pedig az, hogy nem véletlenül létezik a mondás: ‘A részeg ember és a gyerekek a legőszintébbek.’
Az ismerősöm hat éves kisfia a közeli plázában sétálgatva, hirtelen rámutatott egy muszlim nőre (aki burkát viselt, mely eltakarta egész testét), majd felkiáltott: „Nézd anya, egy nindzsa!”
Épp úton voltunk, hogy megnézzük a lányok focimeccsét, amikor a fiam arról faggatózott, hogyan születnek a kisbabák. Meséltem neki a spermiumokról, a petesejtről, meg ilyenekről. Úgy tűnt, mélyen érintette a dolog és csendben elgondolkodott a hallottakon. Mikor odaértünk a meccsre, és már a többi szülő közt ültünk, a fiam váratlanul felcsattant: „Apu, a spermád még mindig bennem van?” Szégyenemben elsüllyedtem volna.
A gyerekem egyszer megkérdezte egy fekete férfitól, hogy ő miért van csokiból. Rendkívül zavarba jöttem, de szerencsére a férfi jót nevetett és csak egy hatalmas poénnak fogta fel az egészet.
Amikor terhes voltam a második lányommal, próbáltuk elmagyarázni az idősebbiknek, hogy anyucinak egy kisbaba van a pocakjában, és hogy apu tette bele. A lányunk mindig az anyukáját utánozta, szóval föl-alá járkált és mindenkinek azt mondta, hogy neki is van egy baba a hasában, és apu tette bele... Azok a szúrós tekintetek, amiket kaptam, még rémálmaimban is visszatérnek.
Hat éves lehettem, amikor részt vettem apu egyik céges piknikjén. Illedelmesen bemutatott a főnökének, mire én azt mondtam: „Apukám mindig azt mondja, hogy a k*** a anyád.” A piknik hátralevő felében fagyival tömtek apám kollégái.
Az 5 éves lányomat megműtötték és kivették a vakbelét. Amikor a varratait kiszedték, és a katéter még kilógott a hasából lenézett és büszkén felkiáltott: „Viszlát vakbél, helló pénisz!”
Forrás: nemkacsa.com
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
